2010 március 20. | Szerző: Lightgrey |

Eszembe jutott, hogy van ok blogolni.

Ez után eszembe jutott az is, hogy van blogom. Bár nem túl sűrűn használom, de egyszer majd jó lesz visszaolvasni.

Az ok: 2010. szeptember 11. 🙂

A továbbiakban mint férj és feleség mutatkozunk a nagyvilág előtt 🙂

És az addig hátralévő pár hónapot az esküvői blogolással fogom tölteni, hogy utólag emlékezzek, mikor mi történt és mennyire komolyan vettük (vagy épp nem vettük) a készülődést.

Ami eddig történt:

Helyszín: az egyik álomhelyszín a szóbeli megegyezés után pár nappal úgy döntött, mivel beesett egy kétszer akkora lagzi, esetleg megtartaná mindkettőt egyszerre, de ha nem, akkor inkább a másik. Tekintve, hogy a két terem cirka 10 méterre van egymástól, úgy döntöttünk, ebben a páros projektben nem óhajtunk részt venni.

Villámgyorsan kerestünk másikat (villám: két nap alatt) és foglalóztattuk le anyáékkal. Nos, azt se gondoltam volna, hogy személyesen meg se nézzük (…), de azt hiszem, azokban a napokban annyira fel voltunk háborodva az első helyszín ügyintézési módján, hogy megbíztunk anyáék ítéletében.

A helyszín: www.halascsarda.hu

Továbbá A. beleszeretett egy meghívóba (ami voltaképpen nem is meghívó, de kineveztük annak), alkottam rá egy masnit és tadamm, meghívó kipipálva. Elméletben, gyakorlatban viszont ennek is utána kellett járni, de meg lehetett rendelni. Meghívó-szöveg kitalálva, újabb pipa.

Első-tánc zene kitalálva.

Itt kanyarodjunk vissza a meghívóhoz és az általa képviselt designhoz. Fekete-fehér, a masni pink. Ez a vonal vonul végig az egész díszítésen, és ebből következik, hogy mindenben kicsit vagányabb, kicsit “másabb” formát választunk, ha lehet választani.

A díszítést nagyjából kitaláltam, a kérdés az, ha megveszem az alapanyagot, vajon ki díszíti fel??? Ezen még szervezni kell kicsit, mert nem szeretném egy designer kezébe adni. Nem felvágásból, anyagi okokból, ami talán érthető.

A ruhán újabb hetes vergődést produkáltam. Nekem fekete-fehér ruha KELL. Nem árulok el nagy titkot, nem jön velem szembe minden sarkon. Ami stílusban tetszik, abból Magyarországon egy darab van, azt szeptemberre szanaszét hordják, plusz 120 ezer a kölcsönzése. Varratni 150-250 ezer közötti árat adtak meg.

És véletlenül szétnéztem ebay-en. Hihetetlen árakkal dolgoznak. Természetesen médincsájna. De annyira, hogy a szalonruhák nagy része is onnan van. Potom pénzekért. Szóval ruha megrendelve, kifizetve. Óriási várakozás és remények. Kb. 4-6 hét múlva várható.

Ceremóniamester szintén lefoglalva, nagyon szimpatikus fiatalember az áldozat, Viktor névre hallgat.

DJ-t szintén találtunk, Emil a becses neve.

A durva ebben az egészben az, hogy fél év van még és a szolgáltatók nagy része le van foglalva. Azt gondoltam (és gondolom még mindig), hogy nem kellene akár egy évvel előre lefoglalni mindent és mindenkit. Miért nem lehet mondjuk az utolsó három hónapban ezzel foglalkozni?

Illetve: mit fogunk csinálni a következő fél évben, ha megvan a hely, a ruha, a meghívó, a ceremóniamester és a DJ?

Ha semmi új bejegyzés nem készül addig, akkor egyértelmű 😀